Korábbi cikkünkben többek között annak jártunk utána:
Mostani összefoglalónkban ez utóbbi kérdést szeretnénk még jobban kifejteni, fókuszba helyezve az örökérvényű érvek mellett az aktualitásokat is.
Általánosságban elmondható, hogy az aktív portfóliókezelés mellett szóló legfőbb érv maga a felgyorsult világunk, ahol a siker gyakran a problémára adott reakció idején múlik.
A privát bankárok vagy vagyonkezelő szakemberek is ezt a rugalmasságot nevezik meg az aktív portfóliókezelési stratégia legfontosabb előnyeként.
A koronavírus-pandémia hatásai és utóhatásai szinte az élet összes területén kockázatot jelentenek társadalmunkra, ami a privátbanki ügyfelekre hatványozottan igaz (magasabb vagyon, üzleti utak, találkozók).
Befektetési szempontból az aktív portfóliókezelés lehet az a privátbanki stratégia, amelyik a legalkalmasabbnak bizonyulhat a kockázatok csökkentésére. Sőt, egy-egy jó befektetési döntésnek köszönhetően, akár még jelentős profitot is jelenthet a Private Banking ügyfelek számára, ha sikerül egy éppen fellendülő iparágba befektetni (biotechnológia).
A 21. század gazdaságában a termékek életciklusa jelentősen felgyorsult a korábbi évtizedekhez képest. Hirtelen, a semmiből képesek kinőni egy innovációval multinacionális vállalatok és ahogy berobbantak a termékekkel a piacra éppoly gyorsan süllyedhetnek el vagy kerülhetnek egy felvásárlás középpontjába.
A passzív portfóliókezelési stratégia nem képes hatékonyan megközelíteni a busás profitokkal kecsegtető startupokban rejlő lehetőségeket, hiszen egy-egy követett tőzsdeindex sem időben, sem mérethatékonysági okokból nem tud reagálni a legtöbb trendre.
Az értékpapírok esetében számos olyan váratlan lehetőség tűnhet fel, amiből csak az aktív portfóliókezelési stratégiával kezelt vagyontömeg vagy befektetési alap képes profitálni. A korábban említett trendfordulókhoz hasonlóan ugyanis ebben az esetben is gyorsan kell lépnie a portfóliómenedzsernek vagy a vagyonkezelőnek, amíg nyitott a lehetőség.
Jó példa lehet erre egy kötvényvisszahívási program, ahol jókora profitra is szert tehet egy aktívan kezelt portfólió.
A befektetőknek az elmúlt 10-15 évben szerencsére nem kellett veszélyes mértékű inflációval szembenézniük (kivéve, ha egzotikusabb devizában volt denominálva a befektetésük). Az alacsony inflációs környezet nincs azonban kőbe vésve a piacon.
Sőt, egyre több elemző véli úgy, hogy közép- és hosszútávon egy évtizedek óta nem látott inflációs időszak következhet be a piacon.
Az aktív stratégia tehát két szempontból is kifizetődő lehet. Egyrészt a jelenlegi inflációt is nagyobb eséllyel lehet vele túlszárnyalni, másrészt jobban védhet egy jövőbeli inflációs időszak esetén is.
Passzív stratégia esetén a portfóliókezelőt szigorú szabályok kötik, hogy minél jobban leképezze a követett benchmarkot. A legtöbb esetben a vagyonkezelőnek, a portfóliómenedzsernek vagy éppen a privátbanki szolgáltatónak esélye sincs egyedi kockázatcsökkentő eszközöket alkalmazni.
Az aktív portfóliókezelési stratégia viszont rugalmasabb ennél és a befektetési szakember, ha úgy ítéli meg számos kockázatcsökkentő eszközt alkalmazhat. Például fedezeti ügyletet köthet a devizakockázat minimalizálására.
Az emlékezetes, nagyobb tőzsdekrachok között számtalan miniválság lapul meg. Akár néhány napos vagy hetes korrekciók, ahol magas az értékpapírok vagy befektetési jegyek volatilitása. Passzív portfóliókezelés esetében ezek gyakorlatilag észrevehetetlenek és egyáltalán nem befolyásolják a portfóliót hosszútávon. Aktív szemlélet esetén azonban számos lehetőséget rejthetnek magukban, amit egy szemfüles befektető a maga javára fordíthat.
Végül, de nem utolsósorban az aktív befektetési stratégiák teljesen személyre szabottak lehetnek, míg a passzív befektetési portfóliók esetében erre csak korlátozott lehetőség nyílik.
Egy egyéni kockázati preferenciák figyelembevételével allokált és diverzifikált Private Banking portfóliónak pedig sokkal jobb esélye nyílik a sikerre a globális pénz- és tőkepiacon.