A benchmark jellemzően egy nemzetközi tőzsdei index. (például az S&P500) A passzív megközelítés esetén tehát a vagyont vagy a befektetési alapot kezelő szakember nem dönthet egyénileg a portfólióba kerülő értékpapírok típusáról és súlyáról, hiszen tevékenysége kizárólag arra terjed ki, hogy minél költséghatékonyabban megközelítse a benchmark összetételét és teljesítményét. Vele ellentétes szemlélet az aktív portfóliókezelés.