Nagy szakértelmet igényel egy privátbanki vagyontömeg allokációját elvégezni, amely a hazai ügyfelek esetében is könnyen többszáz millió forintra rúghat.
A felelősség óriási, hiszen ilyen méretű vagyon esetén már egy néhány százaléknyi veszteséget okozó szakmai hiba is több millió forintba kerülhet a tulajdonosnak.
A nagyobb összértékű vagyon azonban előnyt is hordoz magában, hiszen segítségével a privátbankár vagy a vagyonkezelő szakember sokkal szofisztikáltabb befektetési portfóliót képes létrehozni.
A kiindulópont itt is minden esetben az ügyfél pénzügyi attitűdjének feltérképezése, ami alapján személyre szabottan kerülnek optimalizálásra a vagyonallokáció legfontosabb tényezői.
A privátbanki portfólió allokációjánál számos tényezőt kell mérlegeni.
A privátbanki portfóliók kialakításának tényezői
- Kockázati preferencia definiálása: Nagyobb vagyontömegek esetében is az egyik legfontosabb feladatot az jelenti a privátbankárok számára, hogy minél pontosabban legyenek képesek definiálni ügyfeleik kockázati preferenciáját. Ebben az esetben azonban a jogszabály által meghatározott MIFID teszt csupán az alapját képezheti a pénzügyi attitűd feltérképezésének, ennél ugyanis sokkal mélyebb és személyreszabottabb képet kell kapnia a szakembereknek az ügyfél gondolkodásmódjáról és elképzeléseiről. Ennek megállapításához a gyakorlatban általában többkörös egyeztetés szükséges.
- A megfelelő stratégia kiválasztása: A privátbanki ügyfél személyes igényeinek megfelelő portfólióépítési stratégia helyes kiválasztása is kulcsfontosságú tényező. A privátbanki tanácsadók és vagyonkezelő szakemberek ezt a döntést a kockázati preferencia, a demográfiai tényezők és az ügyfél jövőbeli céljai alapján hozzák meg. Az öt leginkább használt kindulópont a kockázatkerülő-, a konzervatív-, a kiegyensúlyozott-, a dinamikus-, és az agresszív stratégia, amit később teljes mértékben az ügyfél igényeire szabnak.
- Alternatív eszközosztályok kérdése: Az attitűd feltérképezése során egyértelműen le kell tisztázni azt a kérdést is, hogy a portfólióban kizárólag tradicionális eszközök (pénzpiaci termékek, kötvények, részvények) kapnak majd helyett, vagy érdemes figyelembe venni az alternatív eszközök adta lehetőségeket is az allokáció során. Amennyiben a privátbanki ügyfél kockázati szintje engedi, akkor mindenképpen érdemes olyan alternatív elemekkel színesíteni a portfóliót, mint például a kockázatitőke-befektetés, a derivatívok, a nemesfémek, az ingatlanok vagy éppen ezekre az eszközosztályokra fókuszáló befektetési alapok.
- Eszközök korrelációjának vizsgálata: A kockázati preferenciának megfelelő eszközök kiválasztásánál arra is érdemes hangsúlyt fektetni, hogy azok alacsony korrelációt mutassanak egymással, azaz eltérően viselkedjenek a különböző piaci események (inflációs veszély, devizapiaci- és tőzsdei anomáliák, stb.) során.
- Likviditásmenedzsment: A portfólió összeállítása során kiemelt kérdésként kell kezelni a likviditás tervezést. Megvizsgálni, hogy a tulajdonosnak van-e szüksége periodikusan rendelkezésre álló készpénzre- vagy bankszámlapénzre a kezelt vagyonból, és ha igen, akkor pontosan mekkora értékben. Ettől függetlenül érdemes mintegy biztonsági tartalékként további 3-6 havi megélhetést biztosító összeget is magas- vagy közepes likviditású eszközökben tartani, a nem várt kiadások (például: egészségügy, baleset, egyéb anyagi kár) fedezésére. Kizárólag az e feletti vagyontömeget lehet felelősségteljesen olyan alacsonyabb- vagy alacsony likviditású befektetésekben tartani, mint például ipari ingatlan, extrém hosszú lejáratú vállalati kötvények vagy műkincsek.
- Aktív- vagy passzív menedzsment: A befektetési portfólió kapcsán szintén nagyon fontos tényező annak eldöntése, hogy a vagyon aktívan vagy passzívan lesz-e kezelve a jövőben. S habár a költséghatékonyság szempontjából számtalan érv szól a passzív menedzsment mellett, napjainkban a profi vagyonkezelő- és alapkezelő társaságok szakértői mégis az aktív portfóliókezelés mellett teszik le a voksukat. Érveik szerint ugyanis az aktív menedzsment által biztosított nagyobb szakmai mozgástér, óriási előnyt jelenthet a kiszámíthatatlan és gyorsan változó piacokon.
- Privátbanki szolgáltatók közötti diverzifikáció: Általános tendenciaként jellemezhető, hogy a privátbanki ügyfelek ösztönösen 2-3 szolgáltató között allokálják vagyonukat. Mindezt úgy érdemes megvalósítani a gyakorlatban, hogy figyelembe veszik a szolgáltatók sajátosságait (credo, tapasztalat, földrajzi elhelyezkedés, stb.) és a kiválasztott szolgáltatót azzal a feladattal bízzák meg, amiben a legjobb. Választanak például egy banki háttérrel rendelkező szolgáltatót a konzervatív vagyonelemek kezelésére, egy tőkepiaci tapasztalattal rendelkező céget tőzsdei ügyletek kezeléséhez és egy határontúli pénzügyi szolgáltatót a külföldi befektetések optimalizálásához.