Az alamizsnától a modern filantrópiáig

„Ne sikeres ember próbálj meg lenni, hanem értékes” – így hangzik a világ valaha élt legzseniálisabb fizikusának, Albert Einsteinnek az idézete.

Ennek szellemisége máig megállja a helyét az élet számtalan területén! 

Kiváló példa erre társadalmunk vagyonosabb tagjainak közössége, ahol a valódi elismerés megszerzéséhez napjainkban a vagyon mellett, már a társadalmi értékteremtés képességét is fel kell tudni mutatni a tulajdonosoknak és vállalatvezetőknek.

Ennek lehet egyik hatásos eszköze a filantrópia, ami az angolszász országokban - a vagyonkezeléshez hasonlóan - már több évszázados történelemmel rendelkezik.

Társadalmi értékteremtés és közösségi célok segítése - erről szól a filantrópia.

Filantrópia jelentése

A filantrópia eredeti jelentése jótékony emberszeretet vagy emberbaráti érzés. Filantrópnak tehát az a személy tekinthető, aki a társadalmi ellentétek okozta nehézségek (például: szegénység, kilátástalanság) leküzdésének támogatását tűzi ki célként.

Történelmi kitekintő

A filantrópiáról már a híres görög filozófus, Platón is említést tesz kézirataiban, viszont az általunk ismert szellemiségét a középkori feudális társadalmak széthullása és a XVI. század társadalmi változásai hívták életre, ahol óriási igény volt a jótékonykodásra.

• Háborúk, forradalmak és egyéb fegyveres konfliktusok söpörtek végig Európán, ami után özvegyek, árvák és mérhetetlen szegénység maradt.
• Az ipari forradalomnak köszönhető erősödött az urbanizáció, ami egy parasztokból ipari kényszermunkásokká avanzsált, és végtelenül kiszolgáltatott társadalmi réteget hozott létre.

A modern filantrópia

A XIX. századig a jótékonykodás kimerült az alamizsnák és egyéb (általában) pénzbeli juttatások adásában, ami sajnos csak felületesen és rövid távon volt képes kezelni a társadalmi problémákat. A filantrópok részéről tehát egyre nagyobb igény mutatkozott olyan megoldások iránt, ami hosszú távon is képes pozitív hatást kifejteni a rászorulók életére.

 

 

A XX. századra a filantrópia teljesen megváltozott és a korábbi pénzbeli juttatások mellett egyre nagyobb hangsúlyt kezdett el helyezni az oktatásra, az emberi jogok kérdésére és a szellemi tőke globális támogatására. 

Az alapítványokba szerveződött filantrópok rájöttek, hogy leginkább úgy segíthetnek a társadalom elesett tagjain, ha a tudásmegosztásra helyezik a hangsúlyt a jövőben. Mivel a modell sikeresebbnek bizonyult a korábbiaknál, így ez az új szemlélet előreláthatólag a XXI. században is megállhatja majd a helyét.

Nő a kereslet és a kínálat is

Az elmúlt évek statisztikáit szemügyre véve bizonyosan kijelenthető, hogy egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a filantrópia iránt világszerte, keresleti (támogatást kereső szervezetek) és kínálati (filantróp alapítványok) oldalról is.

A leginkább támogatott szervezetek az egyházak, az oktatási intézmények, emberi jogokért küzdő civilek és az egészségügyi alapítványok. Egyes becslések szerint a támogatások összegének mértéke is évről évre növekszik és az Egyesült Államokban már meghaladja a GDP (Bruttó Nemzeti Össztermék) 2 százalékát.

Népszerű, mert mindenki nyer vele

A filantrópia növekvő népszerűségének oka, hogy alkalmazásával a filantrópok és a társadalom egyszerre nyer, hiszen egy „win-win” szituáció alakul ki a felek között.

• A társadalom tagjai felhalmozott tudáshoz, tapasztalathoz, valamint anyagi erőforráshoz juthatnak általa, ami felbecsülhetetlen segítséget jelenthet a jövőjükre nézve,
• a filantróp pedig életfilozófiája szerint formálhatja a társadalom fejlődését vagy nehézségbe ütköző innovációs projekteket és fejlesztéseket támogathat.

A világ legnagyobb filantrópjai

• Bill és Melinda Gates, akik alapítványaikon keresztül dollármilliárdokkal támogatják világszerte a társadalom szegényebb rétegeit.
• Bono, a U2 zenekar frontembere
• Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója és megannyi alapítvány létrehozója
• Warren Buffett, a világ egyik legsikeresebb értékalapú befektetője és a Berkshire Hathaway részvénytársaság tulajdonos-igazgatója.